5 napja töltötte be Matyi a 7 hónapot.

Valójában pontosan 15 hónappal ezelőtt gondoltam, hogy blogolni kéne. Valahová leírni, hogy micsoda rettenet a hányinger az elején. Csakhogy ne felejtsem el. Akkor persze nem volt erőm hozzá, mert minden energiámat felőrölte az erőlködés, hogy ne hányjak le minden embert és tárgyat, aki és ami a közelembe kerül. 

Eljött a 12-ik hét, és nem múlt el. Eljött a 16-ik hét, és nem múlt el. A 19-en nagyjából enyhült. Kiújult a refluxom, amiről korábban nem is tudtam, hogy az. Közben amúgy állati boldog voltam, alig vártam az ultrahangokat.

Aztán jött néhány vigyorgós hét. Persze bosszankodtam, mert hetente valami vérvételre vagy vizsgálatra kellett menni, de nem érdekelt.

Itt átugrok néhány részt és elmesélem, hogy épp elmentem szabadságra, hogy majd másfél hónap alatt felkészülök a szülésre. Pontosabban 1 hónap, addig meg nyaralok. De nyaralás közben, a 34-ik hét hetedik napját megelőző éjszaka elment a magzatvizem. És egy nap múlva megszületett Matyi. 

Így Matyi 7 hónapja és 5 napja a mi életünk központja.