A mi kis Matyikánk, egyre édesebb és egyre okosabb. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a többi gyerekhez képest végre ő is kiemelkedik valamiben, méghozzá a beszédben.

Beszéd

Matyi 20 hónapos korára már mondatokat mondott, jelzőket használt. Az elején minden szín piros volt, most már tudatosan különbözteti meg a színeket: feteke (így), piros, zöld, sötétzöld (azt nem hiszem, hogy a különbséget tudja a kettő között, de mondja). A többi színben még segíteni kell, de nagyon sokszor eltalálja magától is a szürkét, a barnát, néha a kéket is. 

Eddig is mindent el tudott magyarázni egy-egy szóval, mutogatással, most meg már érthetően mondja, hogy a fekete cica szalad, anyuka teája (anyáká teájá), apa zoknija fekete, kiságy bemész, Matyi alszik, apa alszik, anyuka szép. Igen, ezt nagyon gyakran mondja, és én nagyon boldog vagyok tőle. A leggyakrabban az anya fölvesz, apa fölvesz kifejezéseket használja (föesz! föesz!), meg neha hozzáteszi, hogy az ablakhoz, mert szeret ott nézelődni. (Abbakhoz.) A laptopon (japtop) a kedvence a Bogyó és babóca, meg a Gyerekdalok, nézi néha még a Minuscule-t. Egyre ritkébban halandzsázik, most már szinte mindig érthetően beszél. Rengeteget énekel még mindig, és egyre gyakrabban ismerjük fel az adott dalt.

Mozgás

Most már ügyesen le tudja venni a tépőzáras cipőjét, sőt azt is tudja, hogy nem szabad a szobába bemenni abban. Mondjuk nem tartja be, de tudni tudja. A lépcsőházban egyedül megy le a lépcsőn, és ügyesen kapaszkodik: egyszer láttam, hogy félrelépett, és nem esett el, mert megkapaszkodott. Nagyon sokat gyakorolja az ugrást, ettől nagyon boldog, persze még nem úgy megy neki, mint egy háromévesnek, de azért halad. Kedvenc gyakorlási formája az, hogy a Zolira ugrik a kanapéról. minden kis szegélyre lecsüccsen, mert az az elképzelése, hogy azért vannak, hogy ő lecsüccsenhessen oda. 

Az utóbbi hetekben a legizgalmasabb játék az, hogy Matyi beül az autóba a sofőrülésre, és akár 1-2 órát is eljátszik. Percenként boldogan felsikolt, hogy Matyi vesz! (vezet) Utána az autóban minden gomb el van állítva, de megéri, mert mellette lehet netezni akár egy órát is. Volt már olyan, hogy simán felpakoltam a bevásárlást, megválaszoltam emaileket míg ő veztett. Ja, és minden kör alaku tárgy hipp-hopp kormánnyá változik a kezében. Élvezi a gyerekülésen való biciklis utazásokat is, de annyira nem is bánja amikor leszállunk róla.

Evés

Ebben semmi újdonság nincs. Vannak bizonyos ételek, amiket nem hajlando megkostolni, mint a tejbegríz és tejberizs, de alapvetően mindent megeszik. Továbbra is nagyon szereti a karfiolt meg a brokkolit, sokfajta zöldségért odavan, de a husit meg a kolbászt is nagyon szereti. Vicces, mert szereti a borsót, a lencsét már kevésbé, mert mindig azt hiszi, hogy borsó, s nagy örömmel kanalazza, aztán csalódottan hagyja ott elég hamar. Mogyorón kívül már mindent kap, csokitojást is.  Húsvétkor attól féltem, elrontja a gyomrát a csokival, de semmi nem történt.

Napi rutinok

Magyi hetente két délelőttöt bölcsiben tölt, és nagyon szereti. Van egy Alex nevű kisfiú, ő nagy kedvenc lehet, mert mindig vigyorog, amikor a nevét mondja. Itthon a napi rutinok már z élete részévé váltak, és ragaszkodik hozzájuk. Pl tudja, hogy a délutáni alvás előtt ebéd van, úgyhogy ha álmos, akkor előtte kéri az ebédet akkor is, ha nem éhes. Ha meg nem álmos, akkor is le akar este feküdni fürdés után, mert így szokta meg. 

Betegségek

Sajnos Matyi megint beteg, január óta már harmadszor, és az a gyanúm, hogy az előző kettőhöz hasonlóan, most is antibiotikum kúrán lesz. Nem tudom, mit tehetnénk, most az a gyanúnk, hogy az egy teljes gombóc fagyi miatt lehet, valószínűleg valami immunerősítőt kellene adnom neki gyakran.

Miután teljesen kiérzelmeskedtem magam az előző posztban, jöjjenek a száraz tények!

Mozgás

Matyi most már két lábon jár, és állati gyorsan. Teper, teper, teper, seggreesik, feláll, teper, teper. Voltunk már ketten sétálni az utcán gyalog is! A lépcsőházban együtt megyünk le az alacsonyabb lépcsőfokokon. A magasaknál egyelőre még mindkét kezét fogom. Az utcán még nem tanulta meg, hogy az úttestre nem megyünk ki: elengedem a kezét és már teper is mosolyogva az autókhoz. Aztán utánam mondja, hogy neee, autó. Minden falevélnek nagyon örül, és ha elmegy mellettünk egy kutya, na hát az mindent visz.

Felmászik a csúszdára, és fel is áll a tetejére, habár tudja, hogy ezt nem szabad. Lecsúszik, néha megfordul és hason jön le. Feláll a sámlira, és onnan nézi, hogy mit csinálok az asztalon, és le is tud lépni a sámliról. Nagyon ügyes fiú! Fürdésnél most épp a zuhany a kedvence, mondja is, hogy zuaaa, zuaaa. Tisztába tenni nehéz, mert nem szeret egy helyben lenni. Karácsonyra kapott egy lábbal hajtós autót a nagyszüleitől, azt a napokban kezdte el hajtani a lábával. A kormányzás még nem megy, úgyhogy elmegy a komódig, aztán leszáll róla, majd ráül fordítva és visszamegy ütközésig. Aztán megint leszáll, megint megfordul, visszaül, s megy a komódnak.

A labdát is ügyesen kezdi már dobni. Van egy teniszlabdája, azt szoktam a falnak dobálni, próbálja ő is, de néha a háta mögött esik le, néha meg simán odamegy a falhoz és odateszi, mintha nekidobta volna. A plüsállatainak/plüsszöldségeinek, főleg a régieknek minden alkalommal annyira tud örülni, mintha száz éve nem látott ismerőst köszöntene: Kutyaaaaa! aaaaaa - és bújik oda hozzá. Jéééépaaa --áááááá, jáááá- és bújik oda, bociiii (ez a brokkoli) ááá, ééééé - és bújik. Néha éjszaka félálomban megtalálja a kutyáját, és akkor is felkiált, halljuk: Kutyaaaa! áááááá! jáááá! 

Evés

Lassan kezdenek kialakulni Matyi rossz szokásai. Például nap közben minimum egyszer odamegy a sarokba a konyhaszekrényhez és nyújtózik fel, miközben mantrázza, hogy cicc, cit, csitsz, cipsz, csipsz, csipsz! Egyelőre még elolvadok, annyira cuki, úgyhogy kap csipszet. Máris szereti az egészségtelen ételeket, úgy mint a csipsz, keksz, sós ropi, perec, rétesek, sütik. Ezek mellett kedvencei a borsófőzelék meg a krumplipüré, szereti a karalábé levest meg a karfiollevest, hasábburgonyát paradicsomszószba mártva. És még mittudomén, mit, miket. Hál'istennek jó étvágya van, ha megéhezik, mondja, hogy nyam nyam. Ha megkérdem, hogy menjünk-e vacsorázni, egyből elindul a konyhába, és mondogatja, nyam-nyam. Ha nem kerül azonnal a székébe, csimpaszkodik, és kínkeservesen mondja, hogy nyamnyam.

Éjszakánként egyszer vagy kétszer eszik tápszert még mindig. Ez elég megterhelő, de szerencsére többnyire Zoli kel fel hozzá. Ami iszonyú cuki, hogy amikor befejezte az evést, kiveszi a szájából az üveget, beteszi a cumit, és 1-2 másodperc múlva elkezd dorombolni: mmmmmm mmmmmm mmmmm - így altatja álomba magát mindig. 

Értelem, beszéd

Minden egyes nap megállapítom, hogy az én kisfiam, nemcsak szép, de a legokosabb is a világon. Bármit mondunk neki, próbálja utánozni, nemcsak a szavakat, de a hanglejtést is. Előfordult már az is, hogy csúnya szót utánzott, ezt persze az apjától hallotta. Ha valami nagyon felizgatja, akkor is beszél róla, csak nem értjük, de nagyjából sejteni lehet, hogy miről lehet szó. Tegnap például kikerült a lecsupaszított karácsonyfa a teraszra, és tegnap is, meg ma is többször odament az ablakhoz, mutogatta, és mondta megállás nélkül az érthetetlent. Megjött hozzánk Zsuzsa, és Matyi az első zavarát leküzdve egyből a karácsonyfát mesélte el neki is. Ment a teraszablakhoz, s beszélt-beszélt. 

Ha zavarban van, ami idegenek előtt gyakran megesik, egyből elkezd valami rettentő fontos dologról nagyon komolyan beszélni. Nem tudom, mi lesz, ha érteni fogjuk, most tök komolyan bólogatunk neki. Ha meg hármasban vagyunk, és nincs zavarban, akkor is folyamatosan beszél-beszél-mesél. Sokszor csak azt ismétli-értelmezi, amiket mondunk neki, de néha neki is vannak megjegyzései. Ha meghallja a kukásautót például, akkor iszonyú izgalomba jön, és elkezdi mondani, hogy kuká kuká kuká, megy az ablakhoz, és szövegel, amíg fel nem vesszük, és meg nem mutatjuk neki. 

Ha sikerül kimondania egy szót úgy, vagy hasonlóan ahhoz, ahogy mi mondjuk, rettentő boldog, és sokat mondogatja. Nemrég elkezdte mondani, hogy cumi, na azt nagy nevetéssel ismételgette. Azóta nehezen mondja ki, néha cimu, néha cimi, néha cumum, de néha el is találja. Mindenesetre ez például egy olyan szó volt, amit rajtunk kívül akkor sem értett más, ha Matyi jól mondta. 

Már nem is tudom, hogy gyűjtsem-e a szavakat, amiket kimond, annyi minden van, hogy nem látom értelmét. Viszont rettentő aranyosan énekel. Néha felismerek dallamfoszlányokat, dallamrészleteket, de általában sok dallamot gyúr egybe és költ saját zenét. Van amit teljesen másképp énekel vissza, de olyan is, amit folytat. Ha pl. abbahagyom a háp-háp-háp-jönnek-a-kacsákot, akkor folytatja, hogy búbú-bú. A csip-csip-csókát is elkezdi magától, dúdolgatja is sokszor, és ha a Zoli azt mondja neki, hogy énekeljen valamit, akkor őszintén elkezd énekelni számunkra valami ismeretlen avantgard dalt. Vagy van az a gyerekmondóka, hogy gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet. Matyi mondja, hogy szósza,szósza (sósat, sósat, jó ropogósat). Amugy meg a ritmusát is nagyon szereti, szokta dalolni. 

Amire nem vagyunk büszkék

Arra, hogy most már naponta 15 perc videó van minimum. Többnyire a Bogyó és babóca (ezt is dúdolja, meg mondja is, hogy bóca), de ami csak eszünkbe jut aranyos gyerekmese azt megmutatjuk. A telefonomon vannak babajátékok, azokkal is elvan vagy negyed órát, sokszor végig vihorássza az egészet. Hát ezt szerettük volna később kezdeni, de nem ment, ez van. Amúgy akármit szivesebben csinál a lábamnál, állandóan a közelemben akar lenni. Például ha megkapja a telefont, hogy játsszon, teljesen elvan vele, én kiszökök a konyhába főzni, akkor csomószor odajön és leül a lábam mellé játszani a telefonnal. Úgy kényelmesebb. 

Egy szó mint száz, nem unatkozunk.

Össze lehet-e foglalni vajon ezt a rengeteg fejlődést, amit Matyi produkál? Le tudom-e írni vajon, hogy mennyire édes nap mint nap, mennyire kedves, aranyos? És mennyire fárasztó! De minden egyes pillanatban, amikor fáradt vagyok, elég csak mosolyognia egyet, és nekem végem.

Pont a napokban gondolkodtam el azon, hogy amióta előtérbe került az életemben a gyerekvállalás témája (2008-ban, amikor megszületett Miett, a keresztlányom) folyamatosan felkészítőket olvasok arról, hogy az anyaság nem fenékig tejfel. Végeláthatatlan cikkek kimerült anyákról, irányíthatatlan hormonokról, babyblue-ról, és a rettenetről. Ezt fontosnak tartom én is, mert fel kell készülni arra, hogy egy kisbaba nagy változást hoz az ember életébe. De ez a szemlélet sem az igazságot mutatja, mivel most már tényleg nem lehet arról olvasni, hogy ezeket a napokat megélni maga a csoda. Van néhány hangos kommentelő itt-ott, aki a gyönyörűséget hirdeti, de azok nekem ugyanúgy hiteltelenek.

Minden egyes pillanatot elraktároznék szívem szerint, hogy megmaradjon, és elő tudjam venni, amikor nagy lesz és kamasz, és utálni fog, és nehéz lesz vele. Minden nap amikor elalszik egyszerűen nem tudok betelni azzal, hogy mennyire cuki volt ma is, mennyi mindent csináltunk együtt, és mennyit röhögcséltünk. Szerencsés alkat vagyok ilyen szempontból, mert nem zavar, hogy a konyhában a gyerek vacsorájának 70%-a a földön van, hogy itt-ott a lakásban fellelhető egy-két koszos pelenka, és hogy minden szobában van három ruhadarab szétszorva, amire legalább fél kiló főzelék van rászáradva. majd feltakarítom/elrakom/kidobom hétvégén. De nem fogok végkimerülni, s kész. 

A múltkor láttuk az About Time című filmet, ami egy nagyon egyszerű szerelmes-családos történet (ööö... meg időutazós), de olyan gyönyörű volt az a néhány mondat, ami a főszereplő családjáról szólt, hogy évek óta először éreztem azt, hogy: Igen, ez a lényeg. Nem a lehányt ruha meg a karikás szem, hanem az, hogy az ember boldog, mert ha ránézel arra a gyerekre, minden értelmet nyer, akármilyen giccsesen hangzik is ez.

Na, ezt csak bevezetőnek szántam a 17-18 hónaphoz, de olyan hosszú lett, mint egy külön poszt.

Olyan rettenetesen sok dolog történik. Nap mint nap mond vagy csinál valami újat Matyi.

A múlt héten voltunk babakoncerten, amiben az volt a legviccesebb, hogy a darabok között a tapsra Matyi azt hitte, hogy neki szól, és zavarban bújt az apjához. Ez annyira édes volt, hogy azt hittem megeszem. Amúgy bármit sikerül megcsinálnia, megtapsolja magát. Márpedig sokmindent megcsinál:

Mozgás

Egyedül feláll, és akár 1-2 percig is képes álldogálni kapaszkodás nélkül. Sétálgat kapaszkodva, vagy ha az egyik kezét fogom, úgy is. Persze azért az utcán még nem próbáltuk ezt, ahhoz szerintem kell még egy kis idő. Viszont nagyon úgy tűnik nekem, hogy hamar menni fog már. 

A kisautókat tolja, és brümmög hozzá, a tűzoltóautóhoz nénózik. A montessori-tornyokat már lazán összerakja, dobozokat nyitogat és csukogat. Érdekes dobozokkal akár 5-10 percet is elvan. Sőt, bekrémezi a kezem, arcom, és a saját lábát.

Evés:

Most már Matyi csak azt kapja, amit mi eszünk. Ebédre sokszor rendelek valamit (ilyen házhosszállítós ebédrendelést), vacsorára meg vagy hideget eszünk, vagy főzök. A kedvenc rendelős ebédje a paradicsomos káposzta volt, az én főztjeim közül a krumplipüré, galuska (tojásos, vagy bármilyen), a paradicsomos tészta, spenótos tészta, lasagne, borsófőzelék. Szereti a húst, fasírtot, palacsintát, valójában mindent, aminek nem túl erős az íze. Tuti befutó vacsora a virsli, abból akár 2 szálat is megeszik. De a téliszalámi is nagy kedvenc.

A legcukibb pedig, hogy amikor mondom, hogy Matyi forró, fújd meg, akkor csücsörít és próbál fújni. Mondjuk leginkább szívja a levegőt, de állati komolyan csinálja, és utána nagyon büszke rá.

Értelem, beszéd

Szerintem már 85%-át érti annak, amit mi beszélünk. Reagál mindenre, néha persze félre is ért dolgokat. Az imént például mondtam neki, hogy nem menjen be a kamrába, mert a mosógép _dolgozik_, és rámnézett kérdőn: apa? Válaszolnom kellett, hogy igen, apa is dolgozik, de most es itt a mosógép is. Szóval tudta, hogy a dolgozik szó apához kötődik. A legtöbb szót ismétli, amit mondok. Sok olyan van, amit magától még nem használ, de amikor én mondom, akkor ő is ismételgeti. Egyik legutóbbi ilyen szó a méz. 

Szavak, amiket mond Matyi (többnyire érthetően):

Kórházban

13 hónapos volt Matyi, amikor elmentünk nyaralni Erdélybe a dédnagymamájához. Az odaút órára-percre ki volt találva, és nagyon jól sikerült. Megszálltunk egy szép szállodában, és délután megérkeztünk a dédihez. Itt viszont rosszra fordult minden. Két nap után belázasodott, a harmadik nap éjjel már vittük a helyi kórházba. 5 napig voltunk ott. Rémes volt, rettenetesen aggódtam. Valami vírus volt, fosós-lázas, még egyszer hányt is. Infúziót kapott, kirántotta, aztán lekötözték, a szívem szakadt meg. 

Ami jó élmény volt, hogy itt kiderült, mennyire jó a lefekvési rutinunk, amit pici kora óta tartunk. Fürdés-éneklés (aranyágon ül a sármán)-mese (iciripiciri vagy a török és a tehenek). Mivel mindig ugyanazt énekeljük neki és ugyanazt a mesét mondjuk, ez a kórházban arra volt jó, hogy Matyi alvásidőkor azonnal el tudjon aludni. 

A hazautat már egybe toltuk le, és jó is volt mert valószínűleg a kórházban elkapta Matyi a másik kisfiútol a rotavírust, itthon ugyanis kezdődött minden előlről. Csak elképesztő hasmenése volt, teljesen pánikban voltunk, fecskendővel erőltettük bele a vizet öt percenként. Aztán kb. három nap múlva én is elkaptam, és hát rosszabbul viseltem, mint Matyi. 

Két hét durva hasmenés után Matyi fél kilót fogyott, de ezt egy hét alatt hihetetlen módon behozta. Napról napra hízott, és kerekedett, nem győztünk örömködni. Ennek hatására pedig átléptük 14 hónaposan a 8 kilogramos ÁLOMHATÁRT! 

Beszéd

Be nem áll a szája. Leszokott arról, hogy mindent kutyának nevezzen, most már sok-sok szót ismételget. A legédesebb, amikor teljes átéléssel kiáltja, hogy APA, APA! Anyukát még nem mond, de még anyát is csak néha és véletlenül vélek felfedezni a mondandójában. Többnyire, amikor fel van háborodva. Most a divatos az oda-oda! meg az ott-ott! felkiáltások. Tudja, hogy akkor megyünk oda, ahova ő szeretné, és ezt nagyon élvezi. Az utóbbi időben nagyon divatos szó lett a kuka is. Kiköpi az összecsócsált paprikát és a kezembe nyomja (vagy a számba akarja betenni) és mondja közben, hogy kuka. Amúgy nagyon cukin halandzsázik, a hanglejtése, az álszavak meg is téveszthetnek egy avatatlan fület: a másik szobából akár azt is gondolhatnánk, hogy magyarul beszélget valakivel.

Tudás, értelem

Hihetetlen, de minden nap van valami újdonság, lehetetlenség összeszedni. Például tudja, hogy ami a földön van, azt nem szabad szájba venni/megenni, ezért próbája úgy csinálni, hogy ne lássuk. Amikor a konyhában a földön van valami szemét, és megkérem, hogy tegye a kukába, akkor fogja, és beleteszi. A múltkor a játszótéren dobáltam neki a juharfa termését, és néztük, ahogy pörög lefele. Öt perc múlva azt vettem észre, hogy ő is dobálja egyedül, magától. Persze az nem pörgött sehova, de Matykó nagyon próbálkozott. Ha bekapcsoljuk a rádiót, odaül a hangszóró elé és hallgatja, ha zene megy, akkor a kezét cukin ritmusra lóbálni kezdi, annyira édes. Az is elképesztő, hogy most már bármit megért: ha kérek valamit, odahozza nekem, de legalábbis érti, hogy kértem. (Néha út közben eltereli a figyelmét egy morzsa, vagy valami játék, szóval nem mindig érkezik meg a kért tárggyal, de mindenképp elindul vele :))

Mozgás 

Matyi elképesztően gyorsan mászik már mindenhová, másfél hónapja szinte nem is kúszik egyáltalán. Oldalazva kapaszkodva két lábon is megy a kanapé mellett, de a járás még túl lassú haladás ahhoz, hogy azt gyakorolja. A felállással lassanként kísérletezik: négykézlábra áll, és tolja felfelé a fenekét; eddig jutottunk egyelőre. A kanapéra gond nélkül felmászik már egyedül is, és már egy hete le is tud mászni róla. Igaz, közben végig figyelmeztető kérdéseket kell feltenni neki: hogy jövünk le a kanapéról Matyi? És Matyi mosolyogva megfordul és tolja le a lábát. Eddig kétszer lebukfencezett róla, remélem levonta a tanulságot!

Képzőművészet

A mi kisfiunk megtanult filctollal kaparászni: összefirkálta már a kifestőt és a kanapét is! Még mindig csodáljuk a nagy művét, ott díszeleg a kanapén. Fel is merült bennünk, hogy az akciófestészet jeles képviselőjét nevelgetjük szerény lakásunkban, és már most látjuk, hogy Pollock sehol nincs hozzá képest!

Rengeteget beszél, be nem áll a szája: gogyiklajejejjje. Kikklikkogyoklika. Ebben a pillanatban ezeket mondta, és nem hagyta abba.

Mozgás

Feláll a kanapé mellé és nem tud leülni, de a kanapé mentén sétálgat. Mindig jön oda ahol én/mi vagyunk, és beszél hozzánk. Meg kell zabálni annyira cuki! Sokszor négykézlábra emelkedik, de inkabb visszahasal és kommandósként kúszik eszméletlenül gyorsan. Az a gyanúm, hogy a négykézlábhoz még nem elég erős. Mindegy, meglátjuk. Folyamatosan fel akar állni amúgy, a fejét még mindig sokszor beveri, ha elveszti az egyensúlyát és puffan. A kádban már felállás után le is tud ülni, meg olykor-olykor máshol is, de még nem jellemző. Reggelenként felkapaszkodik a rácsoságyában, kakil egyet, aztán elkezd először csak dumálni, majd ordítozni, hogy vegyük ki. Ha valamit gyorsan akarok csinálni, és Matyit biztonságban tudni, akkor elég odaállítanom valamihez (kanapé, játszóasztal), és ő örömmel álldogál ott egy darabig, s sok-sok perc múlva is ottmarad. Kegyetlen vagyok, tudom :)

Alvás

Néha átalussza az éjszakát, de igazából semmi változás az előző hónapokhoz képest.

Súly

7,6 kg, most már stabilan. Egy évesen. Ez kevésnek tűnik, de mi nagyon örülünk neki. Uzsonnára most ismét gyümölcsöt eszik, úgy látszik, újra szereti.

Szülinap

Matyi keresztelőjét vasárnap délelőtt tartottuk a rokonokkal és a közeli barátokkal, szülinapi zsúrját pedig ugyanaznap délután Matyi haverjaival. Ez utóbbit a kertben. A legnagyobb sztár a sok héliumos lufi és a szomszéd 12 éves kutyája, Ribizli volt. Sütöttem neki norvég almatortát, és volt pancsolás, kúszás-mászás, hatalmas partihangulat. Kaptunk egy csomó izgi ajándékot (Formakirakós táblát, műanyag horgászkészletet, tűzoltóautót, medencét kettőt is, beszélő focilabdát, és gombnyomogatós beszélő óriáskulcscsomót. Tőlünk csúszdát kapott.)

Súly

Matyi betöltötte a 11-ik hónapot, ezért összefoglalom, mi történt ezalatt a két hónap alatt. Szóval hatalmas pánikolás-stresszelés után, amiért nem akart enni, és hetekig 7100 és 7200 között mozgott a súlya, végre elkezdett rendesen étkezni, és gyarapodni is. Kezd kerekedni a feje ismét és a kis combjai is hurkásodnak, husisodnak. Van olyan nap, hogy 5 kisméretű bébiételt is betermel. Jippi. Eszik már csomó mindent a tejterméken és a tojásfehérjén kívül. Kedvence a máj, az édesburgonya, a rizs. Amúgy szereti a húsos dolgokat, és nem hajlandó gyümölcsöt enni.

Mozgás

Most mar átmászik mindenen, de még mindig nem négykézláb halad, és nem is ül fel magától. Elüldögél, ha leültetem, sőt, ha valamire fel kell mászni, akkor négykézlábra emelkedik, de ha haladni kell, akkor a villámgyors kúszást továbbra is tartja. Most már szinte mindig etetőszékbe ül, mert a hordozóból konkrétan ki akar mászni. Az etetőszékből is, csak ott be tudom kötni. 

Alvás

Két hétig Matyi átaludta az éjszakát. Éjfélkor evett egyet, aztán reggel fél-hét és hét között kedélyesen ébresztett minket. Aztán most ismét visszatért a hajnali evéshez, ettől rettentő fáradtak vagyunk. Felmerült bennem, hogy nem kap elég kalóriát nap közben, ezért lehet, most próbálok ez ellen tenni. De az első héten bevezetett napirend annyira működik, hogy nem hajlandó evésidő előtt enni. Rendes gyerek na. Most épp úgy néz ki a napirendünk, hogy:

• 00:00 - kb 180 ml. tápszer
• 04:30 - kb 180 ml. tápszer
• 08:30 - ébredés, kb 170 ml. tápszer.
• 10:30-ig játék
• 10:40-12:40- alvás
• 12:45 - ebéd
• 15:00- játék
• 15:00-16:30 alvás
• 16:30 - uzsi
• 20:00-ig játék, aztán vacsi
• 20:30 fürdés
• 20:45 alvás

na, ez persze folyton tolódik ide-oda 1 órát. mondjuk 9 körül azért már mindig alszik, a napközbeni alvások rövidülhetnek.

Beszéd

Na itt nem lehet panaszunk semmire. Matyi első szava az autó volt, most már rendszeresen és rendeltetésszerűen (!) használja a kutya szót kuty, kukuty, kutya, kutyu formákban. A repülőre is ezt használja, meg még néhány dologra. De a kutyákra határozottan. Még ugatott is velem egyszer. Rengeteget dumál, volt egy-két hét, amikor a tui tui toooo tui szakkifejezések minden órában előjöttek, azóta vegyesen:

toto auto, tui, kuty, kukuty, kuttto, hui hulye, öeee, höeee, óóó - stb, akár egy órán keresztül. Nagyon okos kisfiú.

 Szocializáció

Matyi imád gyerekek társaságában lenni. Míg a felnőttektől zavarba jön és menekül hozzám mosolyogva, addig a gyerekekhez sikongatva kúszik és próbálja kinyomni a szemüket. Vagy ütögetve megsimogatni a fejüket. Vagy csak odamegy hozzájuk sikoltozik, nevet, és várja a reakciót. 

Valójában azért akartam ezt a blogot, hogy ne felejtsem el az első hónapok küzdelmeit, bizonytalanságait. Úgyhogy most emlékezetből írok egy-egy mondatot arról, ami eszembe jut. Aztán mostantól remélem havi-heti rendszerességgel írogatok a fejlődéséről.

Első hónap

Rettegés a súlycsökkenéstől, rettegés attól, hogy olyan pici. Rettegés attól a gondolattól, hogy meddig kell éjszaka is 2-3 óránként etetni. Mit csinálok rosszul, hogy úgy fáj a hasa? Matyi folyamatosan aludt, én meg ugrásra készen vártam, hogy mikor kell csinálnom valami nagyon megterhelőt. Észre sem vettem, hogy a nemalvás, szoptatás, a 40 fok meleg már elég megterhelő.

2-9 hónap

Mivel nem jegyzeteltem, ezért fogalmam sincs, mi történt ezalatt a 9 hónap alatt, egy dolgot tudok, sokszor paráztam. Arra emlékszem, hogy 7 hónaposan még nem fordult meg hátról hasra. Aztán egyik nap mégis, azóta sem marad háton egy-két percnél tovább. Aztán emlékszem, hogy voltam 3 napot korházban, onnantól kezdve az anyatejet tápszerrel helyettesítettük. Teljesen üres a fejem.

Kilencedik hónap

Ez éppen most van, úgyhogy talán le tudom írni, hogy később emlékezzek rá. Matyi pillanatok alatt átkússza a hatalmas nappalit, ha jó kedve van, akkor rengeteget dumál. A kedvenc tevékenysége, hogy odamegyünk az utcára néző ablakokhoz és azt mondja: tototo auttoo. Ha megkérdezzük, hol a kisegér, akkor odamegy egy játék házhoz, kinyitja a postaládát, és ott van benne a kisegér. Ha megkérdezem, hol a labda, akkor ugyanúgy a kisegeret mutatja meg. Talán egyelőre csak annyit ért, hogy erre a kérdésre, ha kinyitja a házon a postaládát, akkor dícséretet kap.

Amúgy volt már köhögés, hőemelkedés (valószínűleg a felső fogai akarnak jönni), és egy többnapos fosás, ami miatt elég sokat veszített a súlyából, úgyhogy most minden nap mérjük. 7450 gramm volt a gyomorrontás előtt, és 7 kiló alá ment a harmadik napon. Vissza meg nem nagyon jön, most 2 héttel utána 7200 grammot mértünk tegnap. Ahhoz képest, hogy néhány nap múlva 10 hónapos és fiú, ez a 7200 gramm elég kevés. Ha nem indul be huzamosabb növekedés, megyek az orvoshoz. 

Matyi az utóbbi napokban elkezdett kihozni a sodromból. Szerintem érzi, hogy stresszforrás nekem az étkezése, és a súlygyarapodása, ezért néhány falat után folyamatosan összezárja a száját, és nem hajlandó enni. Csak akkor érek el sikert, ha nem feszülök be, és elkezdek játszani vele. De ezt nem tudom minden nap abszolválni. Néha eléggé lefáradok.

5 napja töltötte be Matyi a 7 hónapot.

Valójában pontosan 15 hónappal ezelőtt gondoltam, hogy blogolni kéne. Valahová leírni, hogy micsoda rettenet a hányinger az elején. Csakhogy ne felejtsem el. Akkor persze nem volt erőm hozzá, mert minden energiámat felőrölte az erőlködés, hogy ne hányjak le minden embert és tárgyat, aki és ami a közelembe kerül. 

Eljött a 12-ik hét, és nem múlt el. Eljött a 16-ik hét, és nem múlt el. A 19-en nagyjából enyhült. Kiújult a refluxom, amiről korábban nem is tudtam, hogy az. Közben amúgy állati boldog voltam, alig vártam az ultrahangokat.

Aztán jött néhány vigyorgós hét. Persze bosszankodtam, mert hetente valami vérvételre vagy vizsgálatra kellett menni, de nem érdekelt.

Itt átugrok néhány részt és elmesélem, hogy épp elmentem szabadságra, hogy majd másfél hónap alatt felkészülök a szülésre. Pontosabban 1 hónap, addig meg nyaralok. De nyaralás közben, a 34-ik hét hetedik napját megelőző éjszaka elment a magzatvizem. És egy nap múlva megszületett Matyi. 

Így Matyi 7 hónapja és 5 napja a mi életünk központja.